Életének 74. életévében 2013. március 10-én elhunyt Megyerdi Antal, a Tipográfia TE és az Újpesti Dózsa egykori válogatott kerékpárversenyzője, huszonötszörös magyar bajnok, olimpikon. Tíz alkalommal vett részt az amatőr kerékpárosok legjelentősebb többnapos versenyén – a Békeversenyen – ahol szakaszt is nyert, illetve legjobb összetett eredménye egy 8. hely volt. Tagja az 1966-os Mexikói Körverseny győztes magyar csapatának, több világbajnoki részvétele közül a legjobb eredményt 1962-ben érte el, amikor is 9. lett. Megyerdi Antalra Peterdi Pál, Kő András és Naményi József remek írásaival és a versenyző legjelentősebb eredményeinek számbavételével emlékezünk.
Második pozícióban a wolsinghami VAUX Grand Prix-n. A versenyen végül a 8. helyet sikerült megszereznie
„Van egy fésűd?”
Morajlani kezd a sokaság. Kiállok az út szélére. Egy fehér és egy kék trikó. Megyerdi és Jacquemin. Mögöttük sehol senki, csak a csillogó beton. Ordítani kezdem a kerékpárosok szavajárását:
– Gyerünk Tóni, hazaérsz Tóni!
Felnéz, dühös a belgára:
– Nem akar vezetni!
Egy fotó Borbély Tibor 1984-es könyvéből, a képaláírás: „Egy csokor országúti híresség, balról: Balaskó, Mahó, Megyerdi, Juszkó, Juhász”
Be a kocsiba, utánuk. Megyerdi kiáll a nyeregből, tépi, cibálja a gépét. A kilométeróra most hatvanat mutat. Rohannak mint az álom. Visszanézek, a mezőny sehol. Előre kell menni. A következő félóra egyetlen fogvacogtató izgalom az arany Prága utcáin. Szakaszgyőzelem? Még sohasem sikerült! Haza kell érned, Tóni… De hiszen annyi merész szökés, szép remény hiúsult meg már ezren a versenyen. Nagyon erős a mezőny. A rádiót hallgatom, a német szpíker egyre mondja a balzsamos szózatot: …und welt vorn Medjerdi Ungarn und Jacquemin (Belgien). Magyar kerékpáros még nem szerzett szakaszgyőzelmet a békeversenyen. És most Megyerdi… Micsoda áradása az erőnek, bátorságnak…
Elrajtol a 100 kilométeres időfutam csapat: (balról) Juhász Béla, legelöl Megyerdi Antal, takarásban Juszkó János és Mahó László
Tíz perc múlva felrobban a Dinamo stadion. A két fiú bevágódik a marathoni kapun. Vezet a fehér trikó még mindig elöl. Mindenki rohanni kezd, azok ketten fantasztikus küzdelmet vívnak a salakon. Jacquemin 56 km-en át vezettette magát, a cél előtt húsz méterrel köszöni szépen és – hát van jog, van igazság? – tíz centivel győz.
Az 1960-as Békeversenyre a tatai edzőtáborban készülő válogatott csoportképének hátoldala többek között Megyerdi szignójával
Most újabb két tébolyító perc, aztán itt vannak. Berobban a mezőny, 30-40-50 versenyző és köztük… igen köztük Juszkó és Mahó. Hát mégis sikerült, a 17. békeverseny utolsó napján Magyarország csapata szakaszgyőzelmet szerzett.
Könny és ölelkezés, mosoly és indiántánc, aztán Megyerdi elcsukló hangon kérdi:
– Nincs egy fésűd?
Menni kell a dobogóra.
A 17. békeverseny győztese Jan Smolik, csapatbajnok az NDK, Magyarország együttese – ilyen mezőnyben, ilyen iram mellett, ilyen csekély különbséggel ötödik!
(Peterdi Pál, Képes Sport, 1964)
Kerékháton
Békeverseny. Megyerdi remekül tartva magát, ötödiknek fordul a stadionba. Leszorítják. A salakról felfutok a fűre – gondolja –, s majd vissza a salakra. De a domború betonperem útját állja. V alakba behajlik a kerék, Megyerdi átesik a kerékpár nyakán, rá a hüvelykujjára. Reccs, kiugrik a nagyujj és bemászik az ujjatlan kesztyű alá.
Edző, vezető, gyúró fogja a fejét. Koloncsák, a gyúró kap észbe leghamarabb, s rohan a tartalék biciklivel.
– Jaj, Pista bácsi, az ujjam! – nyüszít Megyerdi, s mutatja a kezét.
– Atyaúristen, Tónikám! – szörnyülködik az öreg –, nem baj, majd megkeresem.
És sebtében matat, kotor a földön.
Megyerdi tizedik.
(Kő András: Drótszamár – Sport Kiadó, 1984)
Tonelli még ráér mesélni
– A fiúk, a válogatottban, hogyan szólítják?
– Tóni… Néha: Tonelli. Olyankor, ha megy a biciklizés.
– „Öreg”, nem hangzik el?
– Nem. Még nem.
Megyerdi Antallal beszélgetünk. A kerékpáros válogatott legöregebb tagjával. Tizenkét éve válogatott. Tíz alkalommal indult a Békeversenyen. Ezenkívül, olimpián, világbajnokságon, nemzetközi körversenyeken még húsz alkalommal húzta magára a címerest mezt. Amelyet néha a sárga trikóval is felválthatott. Harminc éves.
Megyerdi Antal az élen az 1964-es Békeverseny utolsó szakaszának befutója előtt, Prágában. Az egyéni szakaszgyőzelem végül nem sikerült, de az üldözőkkel együtt érkező Juszkó János és Mahó László jóvoltából a 14. szakasz legjobb csapata a magyar válogatott lett, az összetettben pedig az 5. helyen végzett a hatos fogat
Elismerés
Tavaly ősszel meghívta az NDK televíziója. A hajdani nagy ellenfelekkel együtt. Ott volt Kapitonov, Venturelli, Nijdam, Trape, Gazda, Eckstein és még kilencen a „legnagyobbak” közül. A német TV Schurnak szerzett a meghívással meglepetést. Tóni büszke volt, hogy meghívták. Örömét egész egyszerűen nem lehetett mihez viszonyítani. Úgy érezte, ez olyan elismerés, amelyhez hasonlót itthon még nem kapott. De az a felismerés nem váltott ki belőle elégedetlenséget. Sőt.
Az 1964-es Békeverseny összetett 5. helyezett csapata balról: Juhász Béla, Megyerdi Antal, Mahó László, Juszkó János, Horváth Ferenc és Balaskó György
Nincs ok panaszra
– Félreértés ne tegyen. Nincs okom panaszra – mondja. – Ha nem sportolok, ma is kéziszedő vagyok a nyomdában. Amivel nem azt akarom mondani, hogy ott nem becsültek meg, vagy nem szerettek engem. Így azonban lesz mit mesélni az unokáknak. Bejártam a világot, és néha volt eredményem is.
– Néha?
– Válasszuk ketté a dolgokat. Eredménynek nálunk ma már csak az számít, ha ott van az ember a „spiccien”, az olimpián, vagy a VB-n. Én meg csak egyszer voltam kilencedik a világbajnokságon. A körverseny más ügy. Igaza van a szövetségnek. Nem ott kell az eredmény.
– Vagy nem csak ott?
– Bonyolultabb a dolog, mint első pillanatra látszik. Fél délelőtt mesélhetnék róla. Gondolja, hogy érdekel száz embernél többet?
– Szóval a Békeverseny.
– Idén nem Indulok. Én ezt az évet „egy lapra tettem fel’”. A VB-re. És még azt sem mondom, hogy én akarok ott lenni a „spiccen”. De valaki – közülünk. Ahhoz, még nem vagyok öreg, hogy segítsek. Mert ez a sport, csak úgy képzelhető el, hogy segítünk egymásnak. Mint ahogy mi mondjuk, a Dózsában. Pettermann, Magyar, Boros és én, mindent meg tudunk tenni egymásért.
Az 1965-ös Békeversenyen rész vevő magyar csapat, balról: Polaneczky Dezső, Takács András, Horváth Ferenc, Mahó László, Juhász Béla és Megyerdi Antal
Talán most
– Ilyesmi kellene a válogatottban is?
– Igen. Azt hiszem, így is lehet fogalmazni.
– És?
– Azt mondom, amit érzek. Tizenkét év tapasztalatai után. Egész egyszerűen tiszteletreméltó a sport vezetőinek erőfeszítése a sportágért. Én annak tartom. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a válogatott keretben végre komoly és fegyelmezett munka folyik … Óriási dolog ez! És még nincs vége. Mert olyan tehetséges gyerekek vannak a keretben, mint Fülöp és Zsebeházi … Szóval, ha én most lennék fiatal, talán többet érhetnék el, mint amit sikerült.
– Eddig.
– Eddig. Mert még valamit azért elmondok. Jól tudom, hogy már csak másodlagos helyet kellene betöltenie a sportnak az életemben. Az alapozó táborba magammal vittem a tankönyveimet. Tudtam, hogy tanulni kellett volna. De alig néztem bele… Inkább hajtottam.
(Naményi József, Népsport, 1970. március 3.)
Kettős magyar siker az 1966-os Békeverseny 6. Gottvaldov–Katowice közti 209 kilométeres szakaszán: szakaszgyőztes Juszkó János, 3. helyezett Megyerdi Antal. Az előző szakaszt Megyerdi nyerte
Megyerdi Antal (Budapest, 1939.12.05.– Budapest, 2013.03.10.) fontosabb eredményei:
Felnőtt magyar bajnoki győzelmei (1959-1967 Tipográfia TE; 1968-1971 Újpesti Dózsa):
23 országúti és 2 pályabajnoki cím
Országúton:
1959 – Hegyi bajnok
1959 – Hegyi csapatbajnok
1960 – Hegyi bajnok
1960 – Hegyi csapatbajnok
1961 – Hegyi bajnok
1961 – Hegyi csapatbajnok
1962 – Hegyi bajnok
1962 – Hegyi csapatbajnok
1963 – Hegyi bajnok
1963 – Egyéni összetett országúti bajnok
1965 – Hegyi bajnok
1965 – Egyéni összetett országúti bajnok
1966 – Hegyi bajnok
1966 – Hegyi csapatbajnok
1967 – Egyéni összetett országúti bajnok
1968 – Hegyi bajnok
1968 – Hegyi csapatbajnok
1968 – Országúti mezőny csapatbajnok (Magyar Tiborral, Mészáros Andrással és Peterman Józseffel)
1968 – 100 km-es csapat időfutam bajnok (Magyar Tiborral, Mészáros Andrással és Peterman Józseffel)
1969 – Hegyi csapatbajnok
1969 – 100 km-es csapat időfutam bajnok (Mészáros Andrással, Peterman Józseffel és Sleisz Lászlóval)
1970 – Hegyi bajnok
1971 – Hármas csapat időfutambajnok (Magyar Tiborral és Peterman Józseffel)
Pályán:
1960 – 4000 méteres üldöző csapatbajnok (Asztalos Józseffel, Bicskey Richárddal és Oravetz Jánossal)
1961 – 4000 méteres üldöző csapatbajnok (Bicskey Richárddal, Habony Ferenccel és Oláh Mihállyal)
Szepes Béla karikatúrista rajza Megyerdiről, 1970
Békeverseny:
10 részvétel, egy szakaszgyőzelem, két szakasz második helyezés, legjobb összetett eredmény 8., ezzel Juszkó János mellett a legjobb magyar eredménnyel büszkélkedhet a verseny történetében
Összetett eredményei:
1959 – egyéni 75.; csapat 12.
1960 – egyéni 41.; csapat 8.
1961 – egyéni 18.; csapat 7.
1962 – egyéni 27.; csapat 4.
1963 – egyéni 44.; csapat 10.
1964 – egyéni 15.; csapat 5.
1965 – feladta; csapat 8.
1966 – egyéni 8.; csapat 9.
1968 – egyéni 40.; csapat 10.
1969 – egyéni 45.; csapat 7.
Legjobb szakasz helyezései:
1964 – Szakasz második; 14. szakasz; Budejovice–Prága (156 km)
1966 – Szakaszgyőztes, 5. szakasz; Brno–Otrokovice szakasz győztese (130 km; 3:14’14”; 40,25 km/h)
1966 – Szakasz harmadik; 6. szakasz; Gottvaldov–Katowice (209 km)
A Népsport 1972. május 11-i számának cikke Megyerdi Antalról.
A cikkben szerepel egy tévedés: Megyerdinek nem két szakasz második, hanem egy második és egy harmadik helye volt a szakaszgyőzelme mellett
Mexikói körverseny:
1966 – Az összetett csapatversenyt megnyerő magyar válogatott tagja, összetett egyéni 5.
Világbajnoki helyezései:
1962 – Salo, Olaszország, országúti mezőnyverseny, 9. (180,320 km; 4:31’34” – 124 résztvevő)
1964 – Albertville, Franciaország, országúti mezőnyverseny, 59. (186 km; 4:46’23” – 133 résztvevő)
1967 – Heerlen, Hollandia, országúti mezőnyverseny, 30. (198 km)
1969 – Brno, Csehország, országúti mezőnyverseny, 72. (181,233 km; 4:49’14” – 169 résztvevő)
Olimpiai eredményei:
1964 – Tokió, országúti mezőnyverseny: 46. (194,832 km; 4:39’51,78”; 132 résztvevő)
A tipográfia szakosztályvezetőjeként a nyolcvanas években
Felhasznált irodalom:
– Kő András: Drótszamár – Sport, Budapest, 1980
– Borbély Tibor: Kerékpározás – Sport, Budapest, 1984
– Baranyecz András: Kerékpáros Almanach 1894-1990 – Szekszárd, 1990
– A Tipográfia Testedző Egyesület albuma
– A Képes Sport és a Népsport korabeli híradásai
– Békeverseny online archívum I.
– Békeverseny online archívum II.
– Az MKSZSZ visszaemlékezése
Szöveg: HBalage és az idézett források szerzői
Fotó: Borbély Tibor, Juszkó János archívuma, Képes Sport, Népsport, Tipográfia emlékkönyv
Ez szuper anyag lett!
A 66-os Bekeverseny dobogos kepen ugy tunik inkabb 3. lett Megyerdi, nem? (alacsonyabban al, mint a masik oldali bringas)
Teljesen igazad van, köszönöm az észrevételt. A képként is beemelt cikk bevezetőjének állítása kavart meg, amely téves – ezt most így utólag fel is tüntettem. A világ minden táján ezer éve a második helyezett áll a győztes balján, ahogyan az a képről is kivehető, annak ellenére, hogy Megyerdi lába nem látszik.
Utánanéztem máshol is, így idéznék a Juszkó Jánossal készített interjúmból:
”
(…)
– Amit ön nyert az viszont egy 209 kilométeres szakasz volt…
– A Gottwaldow–Katowice szakasz volt az. Megyerdi meg előző nap nyerte a gottwaldowi befutót. Ráadásul 3. lett azon a katowicei befutón, úgyhogy két magyar állt a dobogón – nagyon nagy ünneplés volt.
(…)
“